Anyaként néha úgy érzem, mintha egy érzelmi hullámvasúton ülnék – a reggeli kakaó kilöttyenése után máris az évszázad hisztijét kezelem, közben azon agyalok, hogy vajon normális-e, ha egy ötéves ennyire ki tud borítani engem. Ismerős? Az ilyen helyzetekben jön képbe a szülői önismeret.

Az érzelmi egyensúly nem azt jelenti, hogy mindig mosolygunk, meg hogy Buddha békéjével kezelünk minden kiborulást. Inkább arról szól, hogy ha kiborultunk, kibillentünk, rövid időn belül vissza tudjunk találni az egyensúlyba, vissza tudjuk állítani a kapcsolódást.

A szülői önismeret segít abban, hogy megértsük, miért triggerel bennünket egy-egy helyzet. Miért esik rosszul, ha nem hallgat meg? Miért borulunk ki mindig, mikor ellenkezik? Miért jön elő belőlünk a kiabálós énünk, ha százszor is el kell mondani neki? Ha ezeket felismerjük és dolgozunk rajtuk, sokkal könnyebb lesz a gyermek-szülő kapcsolódás, és nem érezzük állandó harcnak a napokat.

Coachként is gyakran látom, hogy a legnagyobb változás akkor történik, amikor egy anyuka elkezdi megérteni önmagát. Nem a tökéletesség a cél, hanem az, hogy legyenek eszközeink, amelyekkel kiabálás, egymásnak feszülés és eltávolodás helyett nem csak megérthetjük, de támogathatjuk is gyermekeinket. A gyerekek megértése nem varázslat – nagyrészt érzelmi tudatosság, pár új szokás, és egy csipetnyi humor.

Ne maradj egyedül

Ha úgy érzed, nehéz eligazodni ebben az érzelmi dzsungelben, ne maradj egyedül! Szülőcoachként segítek megérteni az okokat, tisztábban látni a reakciódat, és a gyermeked viselkedése mögött szükségleteket. Mert ha te jól vagy, a gyereked is jobban lesz – és végre nem csak túlélitek a reggeleket, hanem együtt nevetitek végig. Nézd meg itt, hogyan tudok segíteni!