A legtöbb szülő felteszi a kérdés: de mi az a Kapcsolódó Nevelés? Kötődő? Gyengéd? Tiszteletteljes? Következetes? A rövid válasz, hogy ez mind együtt, és még ennél is több.

Sokan közülönk akkor kezdünk el támogatást keresni, amikor valamilyen nevelési akadályba ütközünk. Amikor gyermekünk viselkedése olyan kirívó, hogy úgy tűnik, nem tudjuk egyedül megoldani, és a szokásos megoldásaink már nem működnek. Amikor a viselkedés elkezdi zavarni a családi dinamikát, a többi családtagot, vagy egyre nehezebben viseljük szülőként, rákapcsolunk a keresésre – Google, Instagram, Facebook-oldalakat, csoportokat görgetünk annak a reményében, hogy valaki olyan tanácsot vagy tippet ad, amellyel fellélegezhetünk.

Ez nálam is így működött. Sokáig kerestem a pozitív nevelési tartalmakat, a tudatos nevelési tippeket, tanácsokat. És tetszett, amit találtam:

• Vegyem észre a szükségleteit, alakítsak ki biztonságos kötődést

• Legyek következetes

• Alakítsak ki napi rutint és tartsam magam hozzá

• Vegyek mély levegőt, mielőtt válaszolok neki

• Mondjam ezeket a mondatokat, és tanítsam meg kifejezni az érzéseit

• Kerüljem a jutalmazás és büntetést

Egy jó ideig nagyszerűen működött. Izgatott voltam és bizakodó, mert szerettem volna másképp csinálni, jelen lenni, figyelembe venni az akaratát, megtanítani kifejezni az érzéseit. De hamar rádöbbentem, még hiányzik valami. Minden igyekezetem ellenére nem lettem türelmesebb, nem értettem, miért borul ki apróságokon, miért féltékeny a kistestvérére, hogyan tudnék másképp reagálni.

Úgy éreztem, a kirakósomból még hiányzik néhány darab.

A megoldás a kapcsolódás

Ekkor találtam rá a Kapcsolódó Nevelésre. Emlékszem, az első szülőcsoport után csak az járt a fejemben: „ezt miért nem mondta nekem korábban senki?”

Azzal kezdtem, hogy megértettem, mi zajlik a gyermekemben, mikor éppen tombol benne az érzelmi vihar. Aztán bevezettem a Gyerekidőt. Ma már, ha a lányom kapcsolódásra vágyik, a legtöbb esetben nem a figyelmemet próbálja felkelteni valamilyen huncutkodással, hanem „anya-lánya” időt kér. A 2,5 éves kisfiam pedig megtanulta, hogy sírni rendben van, és anya meghallgatja.

A Kapcsolódó Nevelés szemlélete és eszközei a mindennapjaink részeivé váltak. Megkönnyítik a hétköznapjainkat: az öltözést, az elindulást, a búcsúzkodást, a közös időnket, az utazásokat, az esti rutint a fürdéssel, egészen az elalvásig. Kevesebbet stresszelek a rutinon, a szabályokon, tudom, hogyan hozzam helyre, ha egymásnak feszülünk és elvesztem a türelmem.

A szülő is fontos

A Kapcsolódó Nevelés csupán egyetlen eszközével voltak fenntartásaim: ez a Páros meghallgatás. Tétováztam, ismeretlen volt, furcsa, azt hittem, anélkül is menni fog. És mégis: pár hét kihagyás után rögtön megéreztem a hiányát.

Ez a fajta meghallgatás más mint a hétköznapi beszélgetés a barátnőddel, vagy a nap végén a férjeddel. Itt anélkül beszélhetsz a szülői megéléseidről, hogy félned kéne az ítélkezéstől, vagy közben a saját megéléseikkel, kéretlen tanácsokkal bombáznának. Nekem abban segít, hogy türelmesebb, értőbb, játékosabb szülője tudjak lenni gyermekeimnek azzal, hogy az én érzéseimet is kihangosíthatom.

A @gyereknyelven ezekből a megélésekből, ezekből a tapasztalatokból született. Mert azt tapasztaltam, hogy a szülői mindennapokban, a nevelés nehézségeiben három dolog jelenthet valódi segítséget: a saját önismereti fejlődésünk, olyan eszközök, amelyek valóban hatékonyak, és a támogatás, amellyel könnyebb elindulni ezen az úton. A szenvedélyem, hogy minél több anyának elérhetővé tegyem ezeket, mert jó lett volna, ha velem is megossza valaki, amikor a szülői utam legnehezebb napjait éltem.