Már reggel sír a gyermeked, mert nem akar elindulni. Napközben kiborul apróságokon is. És este alig lehet az ágyba könyörögni. Nehéz végig jelen lenni, türelmesen válaszolni és jófej anyának maradni. Nálatok is van ilyen nap?

Egy idő után az ilyen helyzetekhez már nem elég a „légy következetes” meg a „ismerd el az érzéseit” típusú  tanács. Hiába ismételed el százszor, hogy „látom, dühös vagy”, ettől nem fogja abbahagyni a toporzékolást, az ordítást. A hasonló napokon nekem leginkább a Kapcsolódó Nevelés eszközei segítenek, hogy ne csak a gyermekem viselkedését lássam, hanem azt is, ami mögötte van.

A Kapcsolódó Nevelés nem azt tanítja meg, „hogyan mondd, hogy megcsinálja, amit kérsz” és nem is azt, hogy „engedj meg mindent”. Hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy mindannyiunknak van egy alapvető szükséglete: a kapcsolódás.

Akkor működünk igazán jól mi szülők is, ha van ilyen tapasztalatunk: egy jót beszélgettünk a barátunkkal, nem kellett egyedül túlélni a napot két beteg kisgyermekkel. Ha már nem a jófej énünk mutatkozik, biztosak lehetünk benne, hogy elvesztettük ezt a biztonságérzetet mi magunk is.

A gyerekeink ráadásul egyfolytában keresik ezt a kapcsolódást, de a mai világban nincs olyan ember, aki a nap minden percében jelen tud lenni, értőn figyel és érzelmi támaszt nyújt.  Éppen ezért gyakran kibillennek egyensúlyukból. Ilyenkor a „rossz” viselkedésükkel nem idegesíteni akarnak, csak üzenni nekünk, hogy szükségük van a figyelmünkre, a segítségünkre, hogy újra jól tudjanak lenni.

Mit tehetünk, hogy a kapcsolódás helyre álljon?

A Kapcsolódó Nevelés 5 hatékony eszközzel dolgozik. Nem kell frázisokat megtanulni, eszközöket beszerezni, de sokunktól jelentős szemléletváltást kíván: egyfajta belső, érzelmi munkát, a mintáink újraértelmezését hozza magával. Az eszközökkel megtanulod, hogy a könnyek jók és fontosak, hogy az érzelmek nem szorulnak javításra. Azt is elsajátítod, hogyan mondj nemet szeretettel, hogyan kapcsolódj nevetéssel és játékkal, hogy mennyire fontos a szülőségben magadhoz is kapcsolódni.  

Ez a szemlélet abban hisz – és ezzel én is egyetértek–, hogy minden szülő a saját gyermekének a legjobb szakértője. Nekem nem az a dolgom, hogy megmondjam, mit csinálj, hogyan nevelj jól. Hanem az, hogy segítsek meghallani, meglátni és megérteni azt, amit a gyermeked próbál elmondani a számára egyetlen ismerős módon, gyereknyelven.

Miért más ez, mint a többi „pozitív gyereknevelés” szemlélet?

A legtöbb nevelési tanács jó szándékú, de gyakran kívülről akar megoldani egy belső problémát. Elsősorban a viselkelkedést próbálják megváltoztatni, miközben a Kapcsolódó Nevelés belülről indít: azt mondja, ha a kapcsolat rendben van, a viselkedés is változni fog. Nem a gyerek „kezelésére” kínál megoldásokat, hanem segít érzelmi biztonságot építeni – amiben a gyerek megtapasztalja, hogy elfogadják, meghallják, megtartják őt. És ebben a folyamatban a szülő is gyógyul.

Egyensúly a szerepeid között – nem tökéletesen, hanem elég jól

Lehet, hogy most is úgy olvasod ezt, hogy közben a háttérben szól a mese, a vacsora készül, és már kétszer szólt a gyermeked, hogy gyere, nézd meg mit rajzolt. Tudom, milyen ez. Azt is tudom, hogy jó anya vagy, csak néha elfáradsz abban, hogy mindent kézben tarts, jól csináld és egyensúlyozz a szerepeid között.

Én nem azt ígérem, hogy holnap minden megváltozik. De azt igen, hogy ha megtanulod érteni a gyermeked és önmagad működését, akkor lesz egy közös nyelvetek. És így, napról napra, újra és újra visszataláltok majd egymáshoz.

Ha kíváncsi vagy az eszközökre, szeretnéd megtanulni, hogyan kapcsolódj a hétköznapokban a gyermekedhez, hogy élvezhetőbb, együttműködőbb legyen a kapcsolototok, várlak személyes vagy online konzultációra! Az első ismerkedő találkozó díjmentes!